Ugrás a tartalomhoz

Sarolta luxemburgi nagyhercegnő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarolta
Charlotte Aldegonde Élise Marie Wilhelmine
Sarolta nagyhercegnő 1942 körül
Sarolta nagyhercegnő 1942 körül

Luxemburg nagyhercegnője
Uralkodási ideje
1919. január 14. 1964. november 12.
ElődjeMária Adelaida
UtódjaJános
Életrajzi adatok
UralkodóházNassau-Weilburg-ház
Született1896. január 23.
 Luxemburg, Luxembourg
Elhunyt1985. július 9. (89 évesen)
 Luxemburg, Fischbach-kastély
NyughelyeNotre-Dame Cathedral
ÉdesapjaIV. Vilmos luxemburgi nagyherceg
ÉdesanyjaMária Anna portugál infánsnő
Testvére(i)
HázastársaFélix Bourbon–pármai herceg
GyermekeiJános koronaherceg
Erzsébet hercegnő
Mária Adelaida hercegnő
Mária Gabriella hercegnő
Károly herceg
Alix hercegnő
A Wikimédia Commons tartalmaz Sarolta témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sarolta nagyhercegnő (teljes nevén Charlotte Aldegonde Élise Marie Wilhelmine; Luxembourg, 1896. január 23.Fischbach-kastély, 1985. július 9.) 1919 és 1964 között Luxemburg nagyhercegnője.

Élete

[szerkesztés]

,Sarolta nagyhercegnő IV. Vilmos nagyherceg (1852–1912) és Mária Anna portugál infánsnő (1861–1942) második gyermekeként született. Miután édesapja meghalt, nővére, Mária Adelaida foglalta el Luxemburg trónját. A nagyhercegnőt azonban az első világháború végeztével, 1919-ben azzal gyanúsították meg, hogy együttműködött a németekkel, így le kellett mondania Sarolta javára.

Sarolta 1919. január 14-én lett Luxemburg nagyhercegnője. Erős, nyitott egyéniség volt, aki hamar talpra állította a világháború romjaiból az országot. Hogy biztosítsa legitimitását, népszavazást kezdeményezett, ahol a luxemburgi emberek 77,8%-a szavazott a monarchiára, így ettől kezdve a luxemburgi nagyhercegek hivatalosan a „nép akaratából” uralkodnak.[1]

1919. november 6-án Sarolta feleségül ment Félix Bourbon–pármai herceghez (18931970), Zita magyar királyné testvéréhez. A házasságból hat gyermek született:

1940-ben, a második világháború folyamán a németek megszállták Luxemburgot, így a nagyhercegi család menekülni kényszerült. Portugáliába, Sarolta édesanyjának szülőhazájába mentek. Hitler megkérte a nagyhercegnőt, hogy térjenek haza, mire Sarolta így felelt: „A szívem igent mond, az eszem azonban nemet.[3] Később a nagyhercegnő a kormánnyal Londonba települt át, és onnan irányította az ellenállást, valamint segélyakciókat szervezett, hogy segítse a népét. Később az ardenneki frontvonal mögött ápolónőként is dolgozott, míg fia és férje a hadseregben harcoltak a nácik ellen. Félix herceg és a gyermekek egyébként az Egyesült Államokban, illetve Kanadában, Montrealban, vészelték át a háború egy részét;[4] Félix herceg és János trónörökös csak 1942-ben tértek vissza Európába.

1964. november 12-én Sarolta nagyhercegnő lemondott a trónról fia javára. Ezután még huszonegy évig élt, és nyolcvankilenc éves korában halt meg. Luxembourgban egy hatalmas bronzszobrot emeltek az emlékére.


Előző uralkodó:
Mária Adelaida
Következő uralkodó:
János

Felmenői

[szerkesztés]
Sarolta luxemburgi nagyhercegnő Apja:
IV. Vilmos luxemburgi nagyherceg
Apai nagyapja:
Adolf luxemburgi nagyherceg
Apai dédapja:
Vilmos nassaui herceg
Apai dédanyja:
Lujza szász-altenburgi hercegnő
Apai nagyanyja:
Adelaida Mária anhalt-dessaui hercegnő
Apai dédapja:
Frigyes szász-altenburgi herceg
Apai dédanyja:
Sarolta Georgina mecklenburg-sterlitzi hercegnő
Anyja:
Mária Anna portugál infánsnő
Anyai nagyapja:
I. Mihály portugál király
Anyai dédapja:
VI. János portugál király
Anyai dédanyja:
Bourbon Sarolta Johanna portugál királyné
Anyai nagyanyja:
Adelaida löwenstein-wertheim-rosenbergi hercegnő
Anyai dédapja:
Konstantin löwenstein-wertheim-rosenbergi herceg
Anyai dédanyja:
Mária Ágnes hohenlohe-langenburgi hercegnő

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Celler Tibor: A világ uralkodócsaládjai; K.u.K. Kiadó, 2002; 120. oldal
  2. Princess Alix of Luxembourg Passed Away. Luxarazzi.com (hozzáférés ideje: 2019. február 12.)
  3. Celler Tibor: A világ uralkodócsaládjai; K.u.K. Kiadó, 2002; 120-121. oldal
  4. Bernier Arcand, Philippe (2010. november 4.). „L’exil québécois du gouvernement du Luxembourg” (francia nyelven). Histoire Québec 15 (3), 19–26. o. ISSN 1201-4710. 

Források

[szerkesztés]